This remarkable poem has not been translated yet.

Plachi Attila: Festmény szavakban

Szeptember huszadika volt,
barokksárga?
Kellemes napszállta levegő,
szénasárga.

Tán a megszokottnál hüvösebb,
acélkék?
Hajamat szél borzolta,
borókakék.

Ott sétáltam, pont ott,
s gondoltam…
a Teremtő biztosan festő,
ki lisztfehér ecsettel,
ezüstősz képzelettel,
húzza a húgysárga vonót!

Hjajj…

A szín, a szín…
a színek miszti-kék.
Mi volna szerepük?
Minden! Kék.

De mondom! Kell legyen valaki,
aki kékre festette a szemem.
Olív? Okker?
Életre való ember!?

…csak múlatni jár a csárdába.

Sörszínű,
fa kannából inni.
Bordó,
hordóból nagyokat merni.
Püspöklila,
kehelyből inni a bort,
így válik Nappá a sárga folt.

Életre való ember,
nem fekszik a fülin!
Egyszerű a dolga…
Fest!

Ide Habsburg-sárgát,
oda már hamuszürkét,
jajvöröset, jajdezöldet,
egy részemből májvöröset,
másrészt másból epezöldet.

Életre való ember,
egy festménnyel…
mely hatalmas fülekkel
ránt mélybe, minden hangot
mit valaha hallott,
s megnyilvánul…
Színekkel!
Szótlanul!

• Plachi Attila: Festmény szavakban. (Budapest, 2017.09.19., Életrevalók kiállítás.)